Miközben Amerikában – mint Stephen Walt bölcsen rámutat – a stratégiai rakétavédelmet Reagan óta „szent ügy”-nek tekintő republikánusok és természetesen az abból tetemes hasznot húzó fegyvergyártó cégek és az ő profitjaikból támogatott think tankek és lobbisták most, hogy Obama elvetette a kelet-európai  bázisokat, természetesen kapitulációról és cserbenhagyásról beszélnek, egy okos európai levonta a megfelelő következtetéseket:


 


„Az hogy Obama lemondott a lengyelországi és csehországi rakétapajzsról nagyszerű hír mindazok számára, akik nyugodt transzatlanti kapcsolatokra, Oroszországgal pedig konstruktív dialógusra törekszenek. (…)   


 


A Kreml meg volt győződve arról, hogy az elfogadott rendszer valamikor egy Oroszország ellen irányuló hadműveleti terv részévé válhat, amit ők a NATO-bővítés idején tett ígéreteknek ellentmondó provokációnak tekintettek. A rakétapajzs az orosz nacionalisták csatakiáltásává vált, és a nyugatellenes érzelmeket táplálta a Kreml folyosóin.   


 


Egyszóval ami történt, fontos fordulatot jelez az Egyesült Államok külpolitikájában. Obama eddigi döntései közül minden bizonnyal ennek lesznek a legkomolyabb következményei. Azt mutatja, hogy ez az adminisztráció – a hidegháborúra nosztalgiával tekintő elődjével ellentétben – kész tekintetbe venni Oroszország érdekeit. (…)


 


Számunkra, európaiak számára Barack Obama döntése csak pozitív lehet. A cseheknek és a lengyeleknek abba kell hagyniuk az Amerikával fenntartott különleges kapcsolatokról való álmodozásaikat, és komolyan kell venniük európai kötelezettségeiket, például a védelem területén. Ami pedig Oroszországot illeti, valamennyiünknek az az érdeke, hogy kapcsolatainkat a továbbiakban ne a provokációk diktálják, bárhonnan jöjjenek is azok.”


 


Az Élysée félhivatalos szócsövének tekinthető Le Figaro főszerkesztőhelyettese nem a levegőbe beszél. Egy nappal azután, hogy Washington bejelentette, hogy ejti a kelet-európai rakétapajzzsal kapcsolatos terveit, Pierre Lellouche, francia Európa-ügyi államtitkár a következőket mondta Varsóban: „Medvegyev [orosz] elnök megfelelő alkalmat teremtett számunkra, hogy a közös európai biztonságról tárgyaljunk. Lényegében kezet nyújtottak nekünk. Fogadjuk el a kinyújtott kezet, és tárgyaljunk velük.”            


 


A Le Monde külpolitikai blogja szerint“Azok, akik arról beszétek, hogy Obama nem hoz döntéseket, kissé elhamarkodták a dolgokat. A Nemzetbiztonsági Tanács utóbbi napokban lezajlott ülésezéseit követően az elnök úgy döntött, hogy tárgyalni fognak Iránnal, elhalasztják az afganisztáni csapatok létszámának felemelését, és semmisnek nyilvánítják a rakétapajzs Bush által előirányzott kelet-európai telepítését.”


 


Amerikának csak egyetlen „stratégiai partnere” van, amelyet soha nem hagyhat cserben: Amerika. Ahhoz azonban, hogy ezt a nyilvánvaló tényt a lengyelek és a csehek után az izraeliek és az Amerikától valamilyen formában függő arabok is megértsék, Obamának további – a fentieknél nagyágrendekkel nehezebb és kockázatosabb – döntéseket kell hoznia.