Előző bejegyzésem  végén már jeleztem, hogy a rakétapajzs közép-európai telepítéséről lemondó Obamának további – nehéz és kockázatos – döntéseket kell hoznia ahhoz, hogy az emberek ne úgy gondoljanak rá, mint hatásos beszédeket tartó, de lényegi kérdésekben cselekvésképtelen elnökre. Nos, tegnapi tévényilatkozatában Afganisztánnal kapcsolatban a következőket mondta:


“A kivonulásra vonatkozóan nem állapítottam meg határidőt. De nyilvánvalóan nem tartozom azok közé, akik más országok meghatározatlan ideig tartó elfoglalásában hisznek. (…) amikor hatalomra kerültem, afganisztáni stratégiánk a sodródás jeleit mutatta. Akkor azt mondtam, hogy itt teljes körű felülvizsgálatra lesz szükség. (…) Megvizsgáljuk, mit jelent mindez fő célunk szempontjából, ami abból áll, hogy megtaláljuk azokat a fickókat, az Al-Kaidát, akik megöltek 3000 amerikait szeptember 11-én, . (…) Hogyan zúzzuk szét, hogyan semmisítsük meg őket? (…)


 


A kérdés, amit most felteszek a katonáinknak, McChristal tábornoknak, Petraeus tábornoknak, egész nemzetbiztonsági apparátusunknak, a következő: vajon a már ott lévő csapatok, vagy bármilyen jövőbeli csapaterősítésre vonatkozó kérésük, mindez hogyan mozdítja elő Amerika nemzetbiztonsági érdekeit?


 


Ez az a kérdés, amit állandóan felteszek, mert ez a fő veszély, ami miatt odamentünk. Amennyiben az afgán kormány támogatása, hadseregének megerősítése, és bizonyos tartományok biztonságossá tétele előmozdítja ezt a stratégiát, akkor tovább haladunk ezen az úton.


 


De ha nem, hát akkor én nem akarok Afganisztánban maradni csak azért, hogy ott legyek, vagy hogy látszattevékenységet folytassak, vagy hogy olyan üzenet küldjek a világnak, hogy Amerika tartósan akar ott berendezkedni. Azt hiszem, fontos, hogy a startégiánkat a lehetőségeinkhez igazítsuk.”  


 


Szerintem ez a “felülvizsgálat” ugyanolyan eredménnyel fog járni, mint a rakétavédelmi rendszerre vonatkozó. Vagyis Obama, ha nem is egyik napról a másikra, de a McChristal tábornok által igényelt újabb csapaterősítés helyett az Afganisztánból való kivonulást fogja szorgalmazni.


 


Az elmúlt hetekben két nyílt levelet is küldtek Obamának. Az egyiket a neokonokat tömörítő Foreign Policy Institute (róluk már korábban is írtam itt), szeptember 7-én (aláírói között ott van Max Boot, David Frum, Robert Kagan, William Kristol, Joshua Muravchik, Sarah Palin, John Podhoretz, Karl Rove, Jennifer Rubin és Randy Scheunemann), amely arra buzdítja az elnököt, hogy ne hallgasson a defetistákra, és küldjön további csapatokat a térségbe, mert csak így lehet “kiszabadítani az afgánokat a zsarnokság láncaiból”, csak így lehet “győzedelmeskedni” Afganisztánban.


 


Szeptember 15-én a “realista koalíció” (Coalition for a Realistic Foreign Policy) következett, az alábbi “nyomatékos kérés”-sel: “Most ugyanazok az emberek biztatják Önt arra, hogy kötelezze el magát még jobban Afganisztánban, akik annak idején azt a hamis ígéretet tették, hogy Irakban nem lesznek különösebb nehézségeink, és hogy a háború jelentheti a megoldást a mi közel-keleti problémáinkra. Arra kérjük az Ön adminisztrációját, hogy koncentráljon az Al-Kaidára, és kerülje el a soha be nem fejezhető afganisztáni nemzetépítés csapdáját.”      


Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy Obama nem a neokonok, hanem a realisták tanácsát fogja követni (néhány név az ő levelük aláírói közül: Andrew Bacevich, Ted Galen Carpenter, Steven Clemons, Anatol Lieven, John Mearsheimer, William Pfaff, Barry Posen, Robert W. Tucker, Stephen Walt).


 


Annál is inkább, mert az ún. security establishment két nagy öregje, Brent Scowcroft és Zbigniew Brzezinski, az idősebb Bush és Carter volt nemzetbiztonsági tanácsadói, akik már 2008 óta egyértelműen Obama mögött állnak, ugyanezt a felfogást képviselik.