Úgy tűnik, a mai írországi népszavazáson – másodszori nekifutásra – a lakosság többsége jóváhagyja a lisszaboni szerződést. Mivel Horst Köhler német államfő szeptember 23-án aláírta a ratifikációs okmányt, Lech Kaczynski lengyel elnök pedig bejelentette, hogy amennyiben az írek igennel szavaznak, ő is ezt fogja tenni, már csak egy ország, pontosabban egy személy – Vaclav Klaus cseh elnök – akadályozhatja meg az európai alkotmány némileg leegyszerűsített, itt-ott felhígított, de a lényegi elemeket mégiscsak megtartó változatának a hatályba lépését.


 


Íme ezzel kapcsolatban két markáns vélemény.


 


Jiri Pehe (Prága):


 


„A cseh politikai színtéren egy hatalmas bomba fog robbanni a hétvégén, ha az írek ratifikálják a lisszaboni szerződést, és rögtön ezután a lengyel elnök is aláírja a dokumentumot, amint ígérte. Mivel a Cseh Köztársaság lesz az utosó EU-tagállam, amely nem zárta le a ratifikációs folyamatot, az EU-nak minden oka megvan rá, hogy dühös legyen Csehországra.


 


Ha egy tízmilliós ország elnöke meg akarja gátolni egy olyan dokumentum elfogadását, amelyet 27 EU-országból 26 (majdben félmilliárd lakossal) már ratifikált, az nem maradhat válasz nélkül. A legkevesebb, amire szankcióként számíthatunk az, hogy Csehország uniós biztos nélkül marad.  


 


Klaus viselkedése azonban tarthatatlan nemcsak az EU, hanem a cseh alkotmányos berendezkedés szempontjából is. Az az elnök, aki örökké a szuverenitásról papol, nemcsak azt tartotta titokban, hogy David Cameron, a brit konzervatívok vezetője a nyáron arra kérte, halassza el a lisszaboni szerződés ratifikálását, de hivatalosan azzal indokolja a halasztást, hogy egy másik ország (Írország) döntésére vár.


 


Annak ellenére, hogy Mirek Topolanek, a polgári demokraták (ODS) elnöke megpróbálta lebeszélni pártja szenátorait arról, hogy az alkotmánybírósághoz forduljanak, azok hétfőn mégis benyújtották a lisszaboni szerződés elleni keresetüket.


 


A parlamentnek azonnal cselekednie kell, hiszen olyan jól kigondolt lépéseknek vagyunk  tanúi, amelyek akadályokat gördítenek az uniós szerződés ratifikációja elé. A legkevesebb, amit a parlament megtehet, egy olyan határozat elfogadása, amely felszólítja az elnököt, hogy azonnal ratifikálja a dokumentumot, ha az alkotmánybíróság újból megállapítja, hogy az nem összeférhetetlen a cseh alkotmánnyal.


 


Ha Klaus ezt megtagadja, fel kell szólítani, hogy fontolja meg lemondását.


 


Amennyiben a cseh parlament nem tudja elérni a szerődés jóváhagyását, a cseh Köztársaságnak komolyan meg kell fontolnia az Európai Unióból való kilépését. Egy olyan országnak, amely nincs tekintettel egy közel félmilliárdos demokratikus közösség szabályaira, nincs mit keresnie ebben a közösségben.” (Pravo, szept. 30.)


 


Peter Hitchens (London):


 


„Azt mondják, David Cameron arra biztatja Vaclav Klaus cseh elnököt, hogy tartson ki az EU-alkotmány (alias lisszaboni szerződés) elutasításában, ha az írek megszavazzák. A jelek szerint Cameron tudatta Klausszal, hogy Anglia kiáll mellette, ha komolyra fordulnak a dolgok.


 


Valóban? Van aki beveszi ezt a badarságot? Először is én amondó vagyok, hogy Cameron körülbelül annyira akarja a lisszaboni referendumot, mint egy maláriás rohamot. Ha Nagy-Britannia nemmel szavaz, mit fog tenni?


      


Az EU majd megszavaztat bennünket másodszor is, hogy igent mondjunk. Vagy kénytelenek lennénk kilépni az unióból. Egyértelmű, hogy Cameron az EU-ban akar maradni. Ez esetben, becsületesen be kellene ezt vallania, és sok más toryval egyetemben nem kellene azt a látszatot keltenie, hogy ellenez valamit, amit tulajdonképpen támogat.


 


Ami pedig a hős Klaus elnököt illeti, azt javaslom neki, jusson eszébe egy korábbi alkalom, amikor egy brit konzervatív vezető segítséget ígért a cseheknek egy kontinentális birodalom ellen. Valami bajuszos és esernyős alak. Valami Neville. És nem jött össze a dolog.” (Mail on Sunday, szept. 27.)  


 


Megjegyzés: Hitchins (és lapja) természetesen nem az EU-alkotmány híve. Sőt. És a „hős Klaus”-t bizonyára szó szerint értette.