Egy barátom írta a Világnaplónak Herta Müllerről:


Ez egy jó hír nekünk, kelet-közép-európaiaknak. Nem feltétlenül azért, amiért a svéd és a nyugat-európai női lobby most örömtáncot jár. Hanem mert a totális hatalom ellen lázadó, ráadásul kisebbségi sorban élő értelmiségi lét megformálását, azaz e tragédia mai aktualitását is jelzi üzenet-értékűen ez a díj. Meg persze sok minden mást is. Ki ismeri ma már az egykori temesvári német ellenzékiek küzelmét, amikor Herta Müller férjével, Richard Wagner íróval, valamint a szintén Nyugatra menekült-üldözött William Totok esszéista-költővel együtt a Securitate célkeresztjében próbáltak alkotni? Vajon eszébe jutott-e bárkinek, hogy a kisebbségi lét kordokumentumainak számító Müller köteteket miért nem fordították le magyarra? Nem többet ért volna három szemináriumnál? Felmérte-e valaki, hogy e regényeknek milyen hatása volt Európában a totális diktatúra és a kisebbségi lét tényeinek megismertetésében? És Romániában? Ott miért nem fordították le magyarra e műveket? Vajon románul hány kötete jelent meg Herta Müllernek? Szerintem sokkal több…


Szerintem addig is, amig a többi kötete is hozzáférhető lesz magyarul, olvassuk el a remélhetőleg hamarosan újból piacra kerülő A rókák csapdába esnek című regényét (Pesti Szalon, 1995), és Gyászbeszéd című, a 2000 című folyóiratban megjelent novelláját. Szóval, térjünk a tárgyra…