Obama Nobel-díja még nagyobb meglepetés, mint a Herta Mülleré. A skandinávok persze politizálnak is, ez nyilvánvaló. A svédországi Nobel-bizottság a berlini fal leomlásának közelgő 20. évfordulójára is gondolt, amikor Herta Müllernek ítélte az idei irodalmi Nobel-díjat, ami persze semmivel sem kisebbíti az erdélyi származású német írónő érdemeit.


A norvég Nobel-bizottság pedig Obama új, az eddigi amerikai unilateralizmussal szakítani akaró külpolitikai törekvéseit díjazta a béke Nobel-díjjal, még mielőtt az amerikai elnök bármilyen kézzelfogható eredményt ért volna el e téren. Ez meglehetősen veszélyes, sok támadási felületet adó döntés, amivel Obama – mint a hírre reagáló nyilatkozatából kiderül – nyilván tisztában van.     


 


“Ezt a díjat cselekvésre való buzdításként fogom fel” – mondta az ameriai elnök, majd hozzátette: “megingathatatlan elkötelezettséggel” fog azon munkálkodni, hogy az izraeliek és a palesztinok végre békében élhessenek a “saját nemzetállamaikban” (in nations of their own). Érdekes, hogy miközben a palesztinok főtárgyalója üdvözölte a döntést, az izraeli képviselőház – a Knesszet – likudista elnöke nem volt túlságosan elragadtatva a dologtól: “Most hogy neki ítélték a díjat, lehetséges, hogy rá fogja kényszeríteni Izraelt a békekötésre.” 


William Kristol, az amerikai neokonok főideológusa persze nem hagyhatta ki a gorbacsovi analógiát: “Gorbacsov 1990-ben kapta meg a Nobel békedíjat. Egy évvel később megfosztották a hatalomtól, és a Szovjetunió felbomlott.” Kristol bízik benne, hogy az amerikai “új liberalizmus” a reformkommunizmus sorsára jut. És hogy 2013 után Obamának rengeteg szabad ideje lesz, hogy kedvére bratyizhasson Gorbacsovval a nemzetközi hírességeknek kijáró rendezvényeken.


Az éppen Norvégiában tartózkodó és a neokonokat szívből utáló – és okos érvekkel gyakran sarokba szorító – Stephen M. Walt professzor és lelkes blogger “nagyon, nagyon korai”-nak tartja a díjat. Szerinte Obamának elegánsan vissza kellet volna azt utasítania, persze megjegyezve, hogy el lenne ragadtatva, ha egy későbbi időpontban ki tudná azt érdemelni.  


 


Fél órával későbbi bejegyzésében azonban Walt töredelmesen bevallja, hogy a felesége, aki “a politikában gyakran sokkal eszesebb”, mint ő, és akivel éppen “összejött skype-on”, közölte vele, hogy a Nobel-bizottság ezzel pontosan az afganisztáni eszkalációnak vagy az Irán elleni katonai akciónak akarta elejét venni. Walt neje szerint ezek után nehezen elképzelhető, hogy Obama új háborút kezdeményezzen a Közel-Keleten.


 


Lehetséges, hogy a feleségek a professzoroknál okosabbak?