Miközben Gáza körül zajlanak az események (lásd itt és itt), az amerikai-izraeli-török stratégiai háromszög lényeges módosulásoknak néz elébe.


A Stratfor arról ír, hogy az Obama-kormányzat az Izrael által elrendelt gázai blokáddal kapcsolatos politikája felülvizsgálatára készül. „Az Egyesült Állok nincs könnyű helyzetben: választania kell két közel-keleti szövetségese között. Washington megpróbál egyensúlyozni, de nincs más választása, mint hogy inkább a törökök felé hajoljon. Egy kis perpatvar Izraellel segíthet abban is, hogy Amerika némi tekintélyre tegyen szert a világnak ebben a részében. Izrael ugyanakkor kénytelen tudomásul venni, hogy sarokba szorították. Törökország komolyan gondolja, hogy Izraellel fenntartott kapcsolatai lényegi módosulást szenvednek. A két ország közötti kapcsolatok valószínűleg nem szűnnek meg, de Izrael többé nem számíthat Törökországra mint regionális szövetségesre. Az Egyesült Államok pedig nem engedheti meg magának, hogy Izrael érdekeit Törökország érdekei elé helyezze. Ebben a geopolitikai játszmában Izraelnek nincs választási lehetősége.”


 


George Friedman, a Stratfor Isztanbulban tartózkodó alapító-vezérigazgatója videó-rovatában még nyíltabban fogalmaz: Törökország nagyon komoly nyomást gyakorolt az Egyesült Államokra, hogy változtassa meg a blokáddal kapcsolatos politikáját. Washingtont a kérdés izraeli belpolitikai összefüggései is érdeklik: például az, hogy konzultáltak-e a biztonsági kabinettel a kommandó-akció elrendelése előtt.


 


Friedman szerint egyre többen érzékelik, hogy Izrael tehertétellé vált Amerika számára. És végül, a kulcsmondat: „Törökország az Egyesült Államok szempontjából fontosabb hatalom a térségben, mint Izrael.”


    


Amihez csak annyit tennék hozzá, hogy szerintem ebben a játszmában Amerikának sincs választási lehetősége. Izrael mindenképpen – és egyre fokozódó mértékben – stratégiai tehertétellé vált a számára, Törökország viszont riválissá. Amerika tehát nincs abban a helyzetben, hogy egyik szövetségesét a másikkal sakkban tartsa. Mindkettő – külön-külön és együttvéve – problémát jelent a számára. Mint ahogy Irak, Irán, Afganisztán és egy sor további közel-keleti ország is.


Ha kivonul a Közel-Keletről, az egy súlyos – Vietnamnál sokkal súlyosabb – vereséggel ér fel. Ha viszont bennmarad, akkor egyre inkább belebonyolódik a megoldhatatlan katonai, politikai és diplomáciai problémák tömegébe.