Francis Fukuyama nem mindennap ír a Fideszről. Erre a magyar kormánypárt még akkor is büszke lehetne, ha az amerikai guru frontálisan támadná. De nem ezt teszi. A Fidesz csupán kiindulópontul szolgál számára egy érdekes gondolatmenethez.

 

Az elmúlt évtizedben – írja nemrég újrakezdett blogjában az amerikai szakértő – mind az összehasonlító politikai, mind a fejlődéstanulmányok mantrája az volt, hogy “az intézmények a legfontosabbak”. Azaz: nem számíthatunk sem gazdasági növekedésre, sem más jellegű fejlődésre olyan intézmények hiányában, mint a jogállamiság, az átlátható és felelős kormányzás, az alacsony szintű korrupció stb.   

 

Ezt az állítást azonban nehéz tényekkel alátámasztani. Számos ország, mindenekelőtt Kína, gyors növekedést produkált “jó kormányzás” nélkül is. És az ipari forradalmat az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is a jelenleginél lényegesen korruptabb és alkalmatlanabb kormányokkal csinálta végig.    

 

Az intézmények relevanciájának megkérdőjelezhető tézise az új magyar alkotmány körüli vita kapcsán került megint előtérbe. Az európai parlamentben és máshol is kemény kritikának alávetett dokumentum Orbán Viktor és a konzervatív Fidesz választási győzelmének és kétharmados országgyűlési többségének az eredménye.

 

Az új alkotmány számos társadalmi kérdésben is állást foglal, például az élet kezdetét a fogantatástól számítja, a házasságot pedig férfi és nő közötti kapcsolatként definiálja, és az európai baloldal többek között ezért kritizálja. Rick Santorum [a konzervatí párt egyik lehetséges elnökjelöltje – M.G.] viszont pontosan ezért tartaná nagyra. Bár e kérdésekben mások a személyes preferenciáim, nem ezt tartom zavarónak. Szerintem a magyaroknak joguk van ahhoz, hogy ezekben a kérdésekben úgy döntsenek, ahogy akarnak.

 

Orbán alkotmánya sokkal nagyobb veszélyt jelent azáltal, hogy gyengíti a végrehajtó hatalom intézményi fékjeit: csökkenti a bírák nyugdíjkorhatárát, felszámolja a Nemzeti Bank függetlenségét, ellenőrzés alá vonja a médiahatóságot, a Fidesznek kedvezve módosítja a választási törvényt és gyengíti a költségvetés fölötti parlamenti ellenőrzést.       

 

A probléma itt nem az intézményekkel kapcsolatos. Az új magyar alkotmány által a kormányra ruházott hatalom nem nagyobb a brit miniszterelnök hagyományosan gyakorolt hatalmánál. A Bank of England csak 1998-ban vált függetlenné. Nincs brit alkotmánybíróság, amely a törvényhozói hatalmat felülbírálhatná. Az Alsóháznak nincs szüksége kétharmados, hanem csak 50 százalék plusz 1-es többségre ahhoz, hogy az ország bármelyik törvényét megváltoztathassa, beleértve a legendás angol sajtószabadságot is.     

 

Úgyhogy az Orbán alatti Magyarország és a klasszikus brit kormányhatalom közötti valóságos különbség nem a politikai rendszer által az egyes hatalmi ágaknak juttatott befolyással kapcsolatos. A probléma kizárólag abban áll, ki hogyan él a hatalommal. Senki sem bízik abban, hogy Orbán Viktor és a Fidesz felelősségteljesen gyakorolja a rendelkezésére álló hatalmat, ami abból is látszik, hogyan nyomták át tavaly az alkotmányt az országgyűlésen. Orbán viselkedése autoritárius hajlamról árulkodik, amely inkább betiltaná az ellenzéket, mint hogy szóbaálljon vele. A puszta tény, hogy a Fidesz minősített többségét arra használta, hogy saját politikai preferenciáit alkotmányos szintre emelje, a hatalommal való viszaélésnek tekinthető: a Fideszt felváltó új kormánynak kétharmados többségre lesz szüksége, hogy az adózással vagy a melegek házasságával kapcsolatos szabályozást megváltoztassa.

 

Ezzel éles ellentétben a westminsteri rendszer “demokratikus diktatúrá”-ja az angol politika mértékletessége miatt nagyon is működőképesnek bizonyult az angol történelem folyamán: bár néhányan éreztek ilyen kísértést, kevés miniszterelnök használta a többséget arra, hogy elhallgattassa az ellenzéki sajtót. Az új magyar alkotmány nem annyira azért rossz, ami benne van, hanem inkább azért, amit megalkotói hosszú távú szándékairól elárul.  

 

A fentiekből két tanulságot lehet levonni. Először is a mai Európában a hatalom legfontosabb intézményi fékjei azok, amelyeket az EU és a tágabb nemzetközi közösség gyakorol. Orbán nagy felfordulást okozott a magyar gazdaságban, és ezért az európai parlament, a Bizottság, az IMF és egy sor más nemzetközi szervezet is felelősségre vonta. A demokratikus normák érvényesítése ma az EU és a többi nemzetközi szervezet egyik legfontosabb funkciója.    

 

Másodszor, nem hiszek az intézményi szabályokkal való bajlódás hasznosságában, ami erősítheti vagy gyengítheti a létező demokratikus rendszereket korlátozó fékek és ellensúlyok rendszerét. Ha megvan a kellő politikai akarat, akkor az érvényesülhet akkor is, ha túl sok a vétójoggal rendelkező szereplő. Ugyanakkor a rosszindulatú szereplők a legtökéletesebb intézményeket is levegőnek nézhetik. Lehet, hogy az intézmények végeredményben mégsem olyan fontosak.

 

A Fidesz számára ebből egy másfajta tanulság adódik. Ha – a politika iránt érdeklődő magyar társadalom nyilvánvaló többségével együtt – valóban fontosnak tartják, hogy több, mint negyven évnyi tényleges (szélsőbaloldali) diktatúra, és az attól – vagy a politikai erőviszonyok kényszere, vagy bizonyos politikai számítások miatt – nem egyértelműen elszakadó egész posztkommunista időszak után gyökeret verjen és legalább két ciklus erejéig hatalmon is maradjon egy olyan “demokratikus diktatúra”, vagyis jobbközép demokratikus (többségi) uralom, amelyet el tud fogadni a magyar társadalom és a világ, akkor sürgősen változtatniuk kell nemcsak a nemzetközi fórumok által kifogásolt törvényeken, hanem a hatalomgyakorlásuk egész eddigi módján.

 

Ezt most még – az EU és az IMF “diktátumának” engedelmeskedve – megtehetik anélkül, hogy elveszítenék a szombati nagy tüntetésen felvonult fundamentalista (nem szélsőjobbos!) bázisukat. De már közép távon, és mindenképpen a következő választások előtt valamilyen módon  kezdeményezniük kell a jobboldali szavazótábor pluralizálását, mert egy új – tőlük jobbra álló – párt megalakulásával veszíteni fognak ugyan valamit a réven, de jóval kevesebbet, mint amennyit – a centrista, valóban “polgári” szavazók el- vagy visszahódításával – megnyerhetnek a vámon.