Görögországban – a radikális baloldali Sziriza hajthatatlansága miatt – június 17-én (a franciaországi nemzetgyűlési választások második fordulójával egyidejűleg) új választásokat fognak tartani. A legutóbbi közvéleménykutatási eredmények azt mutatják, hogy a Sziriza vezet 20,3 százalékkal, az EU-val és a Valutaalappal kötött megállapodást (a sokat emlegetett memorandumot) elfogadó Új Demokrácia és PASZOK pedig 14, illetve 11 százalékon áll. Rajtuk kívül a két tábor között ingadozó Demokratikus Baloldal jutna még be a parlamentbe, de a Kommunista Párt, a szélsőjobboldali Aranyhajnal, valamint a memorandum miatt az Új Demokráciából kivált Független Görögök már nem.

Mivel az már egyértelműen bebizonyosodott, hogy a jelenlegi közhangulatban a Sziriza nélkül nem lehet kormányt alakítani, nem elképzelhetetlen, hogy a memorandumot elutasító, de az EU-ból és az euróövezetből való kilépést túl kockázatosnak tartó többség hasznosan kíván majd szavazni, és az ennek nyomán kialakuló új parlamenti erőviszonyok lehetővé fogják tenni a görög baloldal számára, hogy egy memorandum-ellenes, de az EU-val és az IMF-fel új feltételek mellett tárgyalni kívánó koalíció vezető erejeként kormányt alakítson.  

Alekszisz Ciprasz május 16-i CNN-interjúja világosan jelzi, milyen szellemben kívánja a Sziriza és annak vezetője ezeket a tárgyalásokat lebonyolítani.  

Mi úgy gondoljuk – mondotta Ciprasz Christiane Amanpournak –, hogy amennyiben Görögország visszatér a drachmához, már másnap további európai országok is hasonló problémával fognak szembenézni. Igazán sokmindenben nem értek egyet Merkel asszonnyal, de azzal igen, amit körülbelül egy hónappal ezelőtt mondott arról, hogy ha Görögország kilép az euróból, a piacok már másnap meg fogják találni, ki lesz a következő. És a következő Olaszország vagy Spanyolország lesz. Olaszországnak nagyon nagy az államadóssága, sokkal  nagyobb, mint Görögországé. Mi nem szeretnénk, hogy Európa katasztrofális helyzetbe kerüljön. De ha Európát meg akarjuk menteni, változtatni kell a jelenlegi politikán.

A másik ok, ami miatt nem akarunk a drachmához visszatérni, az, hogy a szegények maradnak majd a drachmával, a gazdagok meg mindent euróval fognak megvásárolni.

Úgyhogy mi mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy Görögország az eurózónán és Európán belül maradjon.     

El fogjuk törölni a memorandumot. És aztán újra fogunk tárgyani mindent – európai szinten –, hogy valamilyen közös kivezető utat találjunk, hogy magunk mögött hagyjuk a válságot. Mert ez a válság nem görög, hanem európai válság. Arról már nyilatkoztam korábban, mit gondolok a lehetséges megoldásokról, az Európai Központi Bank szerepéről, az eurókötvényekről, az összeurópai államadósságról.    

Bízunk benne, hogy ehhez megfelelő partnereket fogunk találni. Mindenekelőtt a déli országokban. Olaszország, Spanyolország, Portugália és Írország is ugyanolyan problémákkal küszködik, mint mi. És azt hiszem, Közép-Európában is fogunk partnereket találni.

Nagyon pozitívnak találom a franciaországi változásokat, François Hollande választási győzelmét. Azon leszünk, hogy partnereket találjunk. De azt hiszem, a helyzet, az európai politikai helyzet azonnal megváltozik Európában, amint Görögországban bekövetkezik a nagy változás.  

Ha a görög nép kitart a maga véleménye mellett, minden meg fog változni Európában

Ha – mint az előrelátható – a francia parlament „alsóházában”, a Nemzetgyűlésben is a baloldal kerül többségbe, biztosra vehető, hogy az euró-baloldal (az egyszerűség kedvéért nevezzük így az euróövezet kétségtelenül erősödőben lévő baloldali pártjait) elérkezettnek fogja látni az időt arra, hogy bejelentse: az utóbbi másfél-két évtized jobbközép hegemóniájú gazdasági kormányzása a maga megszorító intézkedéseivel és kizárólag a gazdasági hatékonyságra és a spórolásra koncentráló politikájával – megbukott.

Ami rendben is van, de abban a pillanatban, amint a baloldal ezzel egy politikailag és gazdaságilag fenntartható és ugyanakkor a lakosság többsége által elfogadott alternatívát kíván majd szembeállítani, kénytelen lesz tudomásul venni, hogy ugyanabba a zsákutcába került, mint a jobboldal: szövetkeznie kell a saját radikálisaival (hogy ne haszáljuk a megbélyegző „szélsőséges” elnevezést), amit viszot nem tud és nem mer megtenni, mert ez utóbbiak egyértelműen kívül állnak a status quón.  

Jól mutatja ezt a Spiegel által publikált vita a Sziriza egyik parlamenti képviselője és egy meggyőződéses memorandum-párti, de a parlamentbe be sem került kis párt vezetője között. E vita során jelentette ki a Sziriza politikusa a következőket: „Mi egy másfajta Európát akarunk, amelyben a nép játssza a fő szerepet, nem pedig a politikai és a gazsasági elitek.”

Hát igen. Ez így nagyon szépen hangzik. De tulajdonképpen az egész euró-baloldal politikai zsákutcáját mutatja. A most Franciaországban hatalomra kerülő, de Olaszországban és Németországban is egyértelműen erősödőben lévő baloldal kormányozni akar, nem pedig a falnak menni, vagyis a status quót felborítani. Ehhez pedig a kormányozni akaró baloldalnak el kell árulnia görögországi eszmetársait, és persze saját status quó-ellenes szövetségeseit is, akiknek a támogatását a jobboldallal szemben elfogadta, és ki kell egyeznie a saját radikálisai status quó-ellenes politikájától szintén visszahőkölő jobboldallal.

Szerintem nem sok idő kell ahhoz, hogy az új alapokon megszerveződő polikai térfél másik oldalán a status quó-ellenes baloldal és jobboldal is összefogjon, és valójában akkor derül majd ki, milyen irányba billenhetnek is el az euró-landon belüli politikai erőviszonyok.         

Ami pedig Görögországot illeti, megfelelő európai partnerek nélkül az egykori eurókommunista ún. Belső Kommunista Párt utóda, a Sziriza nyilván meg fog bukni. Vagy majd megbuktatják.  A status quó-párti baloldal és jobboldal nagyobb dicsőségére.