Yves Lacoste, a francia geopolitika nagy öregje 1998-ben jelenttette meg Vive la nation. Destin d’une idée géopolitique című könyvét (Fayard), amelyet egyértelmű geopolitikai manifesztumnak szánt. A nemzetet éltető felkiáltás 1782. szeptember 20-án hangzott el a champagne-i Valmyban, a poroszok elleni csata előtt. A köztársaság mellett – amelyet épp egy napra rá kiáltottak ki Párizsban – a nemzet lett a forradalmi Franciaország – és az egész modern kori Európa – másik kulcsszava. 

A nemzet – Lacoste szerint – olyan geopolitikai eszme, pontosabban geopolitikai reprezentáció, amelynek középpontjában a szuverenitás és a függetlenség, az állampolgárok összességének önrendelkezési joga áll. Éppen ezért rendkívül veszélyes helyzet áll elő akkor, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy az állampolgárok két, egymással szögesen ellentétes nemzetfelfogást valló csoportra oszlanak, és ez a belső ellentét politikailag is kifejezésre jut.

Ez az ellentét Franciaországban az 1997 tavaszi parlamenti választások nyomán jutott látványosan kifejeződésre, amikor is  Jacques Chirac elnök váratlanul feloszlatta a nemzetgyűlést és előrehozott választásokat rendelt el, holott kényelmes többséggel rendelkezett. A választásokat azonban a baloldal nyerte meg, de nem csak azért, mert kétségtelenül megerősödött, hanem egyben legkíméletlenebb ellenfele, a szélsőjobboldal közvetett támogatásának köszönhetően is. A Nemzeti Front ugyanis – válaszul a klasszikus jobboldal kirekesztő politikájára – nem léptette vissza a második fordulóban a saját jelöltjeit, és ezzel jelentős számú jobboldali jelölet megfosztott a győzelemtől.

A fentiek alapján Lacoste egy elég hihetetlennek tűnő katasztrófa-forgatókönyvet vázolt fel. Eszerint az elkövetkező választásokon  már nem a hagyományos jobb- és baloldal közötti rivalizálás újabb szakaszáról, hanem a szélsőjobb lehetséges győzelméről lesz szó. A Nemzeti Front egészen sajátos, új típusú párt, mert az idegenek és az idegenek leszármazottai (értsd: az észak-afrikai – mindenekelőtt algériai – muszlimok, azaz arabok és berberek) és természetesen még inkább a friss és illegális bevándorlók ellen állást foglalva, maga mellé tudta állítani a munkanélküliség által fenyegetett népi rétegeket.

Lehetséges – folytatódik Lacoste okfejtése –, hogy a következő választásokon a klasszikus jobboldal és – miért ne? – a populista baloldal sok elkeseredett szavazója a Nemzeti Frontra szavaz majd, amely így – annak ellenére, hogy 1997-ben csak a szavazatok 15 százalékát kapta meg – a jobboldal vezető pártjává válhat, és megnyerheti a választásokat.

Az igazi veszélyt Lacoste abban látta, hogy a nemzetet kulturális és etnikai közösségnek tekintő és azt a francia forradalomból eredeztető, az állampolgári státussal azonosító felfogás hívei nyíltan összecsaphatnak egymással. 

Ha ugyanis előbbiek többségbe kerülnek a választásokon, és életbe léptetik a „nemzeti preferencia” programját, nem csak azokat a tömegeket fogják mozgósítani, amelyek egyetértenek azzal, hogy a munkahelyeket „az igazi franciák” számára kell fenntartani, a bevándorlókat pedig ki kell utasítani, hanem az az értelmiségi elit és a szélsőbaloldali mozgalmak által aktívan támogatott bevándorlókat is, ami sok városban hatalmas tüntetésekhez és valóságos lázadáshoz vezethet.    

Egy ilyen helyzetben – különös tekintettel arra, hogy a rendőrség és a csendőrség köreiben a Nemzeti Front tézisei nagyon népszerűek – előbb-utóbb napirendre kerülhet a rendkívüli állapot bevezetése, végül pedig egy új, autoritárius és népi jellegű „nemzeti respublika”, a Nemzeti Front által már eddig is hangoztatott ún. Hatodik Köztársaság kikiáltása.

Ha ez a katasztrófa-forgatókönyv 15 évvel ezelőtt még inkább csak amolyan nemzetpedagógiai fogásnak tűnt, és azt a nemes célt kívánta szolgálni, hogy a baloldal ne engedje át a nemzet képviseletét a szélsőjobbnak, és álljon ki határozottan a nemzeti függetlenség forradalmi eszméje mellett, ma már sokkal valóságosabbnak hat. Meglátjuk, most vasárnap milyen eredményekkel zárul a nemzetgyűlési válsztások első fordulója Francaországban, és ezek alapján  megpróbáljuk majd levonni a megfelelő tanulságokat.