A leginkább azért várom, hogy Az alternatívák könyvének a harmadik kötete, továbbá a Beszélgetés-könyv (általam készített és velem készült interjúk, nyilvános viták, amelyeken részt vettem) és a Geopolitikai napló (blogok avant la lettre és az igaziak sorozata) megjelenjen, hogy végre elkezdhessek valami újat.

Ennek egyelőre csak a mottója van meg.

Ímé, Assúr cédrus vala a Libanonon, szép ágakkal és sűrű gallyaival árnyékot tartó s magas növésű, melynek a felhőkig ért a teteje.

Víz nevelte naggyá, a mélység vizei tették magassá (…). Isten kertjében egy fa sem volt hozzá hasonló az ő szépségében.

Szépé tőm őt az ő sok ágaival, úgy hogy irigykedett rá Éden minden fája az Isten kertjében. (…)

Azért adom őt a nemzetek urának kezébe, bánjék el vele (…).

És kivágták őt az idegenek, a nemzetek legkegyetlenebbjei, és leterítették. A hegyekre és minden völgyekbe hullottak ágai, és összetörtek gallyai a föld minden medrében, és leszállt árnyékából a föld minden népe, és otthagyták őt. (…)

Azért, hogy magasra ne nevekedjék egy víz mellett való fa se, és föl ne emelje tetejét a felhők közé; hogy ne bízzék önmagában kevélyen senki a vízivók közül; mert mindnyájan halálra adattak a mélység országába az emberek fiai közt azokhoz, akik sírgödörbe szálltak. (…)

Zuhanásának hangja miatt megreszkettetém a nemzeteket, mikor leszállítám őt a sírba együtt azokkal, kik sírgödörbe szállnak; és vigasztalást vőn a mélység országában Éden minden fája, a Libanon szépsége és java, minden vízivó.

Ezékiel 31, 3-4; 8-9; 11-12; 14;16

Az idézet, kiemelve a kontextusból (végül is ezért idézet az idézet, mint nemrég egy izraeli blogger által idézett szerző találóan meghatározta), ez esetben a bibliai és teológiai kontextusból, pontosan ráillik az 1867 és 1918 közötti Magyarországra, amely ugyan távolról sem volt világbirodalom, mint Asszíria vagy Egyiptom (amelynek szólt a prófétai példázat), hanem csak egy európai nagyhatalom, az Osztrák-Magyar Monarchia egyik pillére, de azért elég magasra nőtt ahhoz, hogy leterítése és a mélységekbe való alászállása a mi szűkebb térségünkben történelmi vízválasztó legyen.

A kontextusból való kiemelés azt is jelenti, hogy abban, ami történt – az ókori Keleten és a huszadik század eleji Közép-Európában – én a magam részéről nem valamiféle isteni igazságtételt látok, hanem a történelem emberi és nemzeti katasztrófák iránt érzéketlen mozgását, amely épp úgy fel is emelhet, élettel ajándékozhat meg népeket, mint ahogy a mélybe taszíthatja és el is pusztíthatja őket.  A lényeg persze az, hogy nincs – pontosabban nem volt, mert most ez érdekel bennünket – semmi előre megírva, mint Ezékiel és a Biblia többi – fogság alatti és utáni – szerzője vélte.

Volt viszont valami az ókori Keleten, ami igazi, hogy úgy mondjam, abszolút metaforája lehet a mi helyzetünknek: a halottak országának képzete, melyben, mint a magyarázó jegyzetekkel ellátott új fordítású református Biblia írja,  „a halottak árnyékszerűen továbbtengődnek”, vagy „árnyak módjára élnek tovább” (Biblia magyarázó jegyzetekkel. Bp., 2004. 975; 1556.)

A magyar állam 1918-as megsemmisülése után mi persze továbbéltünk és élünk, de csak árnyékszerűen, árnyak módjára, és vigasztalást csak azzal és akkor nyerhetünk, ha és amikor majd megérhetjük, hogy „a nemzetek legkegyetlenebbjei” is – akik velünk elbántak – „leteríttetnek és halálra adatnak” (képletesen szólva, persze, hiszen mi sem haltunk meg teljesen) a most és mindörökké szenvtelen történelem által. Ami persze nem igazságtétel, a legkevésbé sem. Csak haladás. És ez hálára kötelez bennünket.

Ezért döbbenetes szerző Ezékiel, még akkor is, ha teológiája, vagy ha úgy tetszik, ideológiája ma már nem is mond nekünk semmit. Mert mégis mindent elmond, amit mi most hallani akarunk.

Hát ez az én mostani alapállásom, ahonnan szemlélem magunkat és a világot.

отбеливающая зубная паста
viknastyle.com.ua
www.smartum.by