Frissítve!

Még mindig úgy gondolom, hogy az Európai Unió magövezetében – Németország mint centrum körül – kialakulhat egy szorosabb gazdasági és politikai unió, ehhez azonban az szükséges, hogy nemcsak az EU-n, hanem az  euróövezeten belül is végre tiszta vizet öntsenek a pohárba. A ciprusi válság világosan mutatja, hogy az euróövezet ún. déli szárnyának problémái strukturálisak, és az adott intézményi rendszeren belül megoldhatatlanok. Cipruson azonban ehhez bizonyos geopolitikai problémák is hozzáadódnak.

Német vagy holland, egyáltalán „északi” szemmel teljesen logikus döntésnek tűnt, hogy a súlyosan eladósodott ciprusi államot és az Európai Központi Bank támogatása (Emergency Liquidity Assistance – ELA)  nélkül gyakorlatilag fizetésképtelen bankokat nem fogják csak úgy az európai adófizetők pénzéből megmenteni vagy legalább életbentartani, anélkül, hogy a felajánlott 10 milliárd eurót a ciprusiak 5,8 milliárd „önrésszel” ki ne egészítenék. Amit a bankbetétek  egyszeri illetékkel történő megcsapolásával kívántak megoldani.  Ezért a ciprusi kormánnyal közösen meghozott döntésért az euró-pénzügyminiszterek főnöke, a holland Jeroen Dijsselbloem ma reggel a brüsszeli parlamentben minden további nélkül vállalta is a felelősséget.

A ciprusi elnök, Nikosz Anasztasziadesz azonban kihátrált a döntés mögül, mert sem a felháborodott kisbetétesekkel, sem a többnyire orosz befeektetőkkel nem akart ujjat húzni. Figyelemreméltó, hogy a március 19-i ciprusi parlamenti szavazás előtt az elnök kijelentette: „úgy érzem, a képviselőház el fogja utasítani a törvényt, mert igazságtralannak érzi, és mert az ellenkezik Ciprus általános érdekeivel”, és amikor megkérdezték tőle, mit fog tenni, röviden csak ennyit válaszolt: „Megvannak a saját elképzeléseink.” Amelyek nyilvánvalóan már megvoltak akkor is, amikor március 16-án hajnalban „megállapodott” a trojkával (EU Bizottság, EKB és IMF).

 

Hogy pontosan miben is bíznak a ciprusiak, azt nagyon pontosan megfogalmazta  (12.56) a Moszkvában tárgyaló Mikhalisz Szárrisz ciprusi pénzügyminiszter: „Azért fordultunk Oroszországhoz, mert a saját családunk nem akar segíteni nekünk.” A megfogalmazással persze van egy kis baj, mert kulturális értelemben sokkal inkább Oroszország „a család”, mint az EU. De a lényegen ez nem változtat, hogy ti. Oroszország az igazi támpont számukra. Ugyanezt mondta Ciprus előző – kommunista – elnöke, Demetriosz Krisztofiasz is 2012 júliusában, egy héttel azután, hogy mentőcsomagért folyamodtak az EU-hoz: „Az oroszok, mivel jó barátok, gondoskodnak Ciprusról. És mi hálásak vagyunk az Orosz Föderációnak azért a folyamatos és abszolút támogatásért, amelyben minden ellenszolgáltatás nélkül részesít bennünket.”

Szegény Merkel személyesen is ellátogatott Ciprusra, hogy a jobbközéphez, az Európai Néppárthoz tartozó Nikosz Anasztasziadesznek kampányoljon, hátha az majd jobban megérti, milyen feltételeket kell Ciprusnak betartania, ahhoz, hogy az EU kisegítse. Most aztán megkapta: a ciprusi parlament előtt tüntetők kimaszkírozták Hitlernek. (Lásd itt.)  Egyébként az egész orosz zászlókat lengető, az EU-nak és főként Németországnak „nemet mondó”, „You killed us” szlogenekkel letakart „hullák”-at játszó tüntetés túlságosan teátrális és mesterkélt ahhoz, semhogy teljesen spontánnak lehessen tekinteni.

Nem világos, miért kellett Brüsszelnek (mindenekelőtt Németországnak) engednie, amikor 2004-ben Görögország megzsarolta: vagy beveszik Ciprust is, vagy a volt kommunista országok sem léphetnek be. A britek persze támogatták a dolgot, mert mindig is az volt az álláspontjuk, hogy minél nagyobb és inkoherensebb az EU, annál jobb. És az EU-tagság – okoskodhattak – majd minden bizonnyal visszaszorítja az orosz befolyást is egykori gyarmatukon, ahol még mindig két katonai bázisuk van. Tavaly is, amikor az EU Ciprus megsegítéséről tárgyalni kezdett, az angolok egy külön, kétoldalú segélycsomagot helyeztek kilátásba, nehogy Ciprus „meggondolatlanul” Moszkva karjaiba vesse magát.

Szó sincs itt meggondolatlanságról. A ciprusiak az oroszokkal őket összekapcsoló szoros és komplex – civilizációs-vallási-érzelmi-pénzügyi, egyszóval geopolitikai – kötelékek miatt sokkal jobban érzik magukat Oroszország, mint az EU „karjaiban”.

Most már csak az a kérdés, hogy az Ausztria, Hollandia, Finnország és Szlovákia által támogatott Németország, és a „német tömb”-höz a jelek szerint csatlakozó Franciaország, egyszóval az EU magövezete következetes marad-e, és tovább halad-e azon az úton, amelyen március15-16-án elindult, és levonva a konzekvenciákat, hagyja, hogy Ciprus kimanőverezze magát az euróövezetből. Vagy enged a „Nyugat” geopolitikai édekeit szem előtt tartó angol-amerikai nyomásnak, és „megmenti” a szigetországot – Oroszországtól.

A közgazdász Nouriel Roubini egyik tegnapi twitterében (14.22) a következőket írta: „Angliát és Amerikát nagyon zavarná egy ciprusi orosz haditengerészeti támaszpont, Németországot viszont valószínűleg nem, mivel az euróövezeti/német mentőcsomag nagyságának csökkentése döntő fontosságú számára.”

Az érdekes az az egészben, hogy amennyiben az euróövezet (vagyis Németország) a végén mégis úgy dönt, hogy megint elodázza a „szűkülést”-t – ezt csak Oroszország aktív támohatásával teheti meg, mert az eredeti tervben szereplő egyszeri bankilletéket a ciprusiak teljesen levették a napirendről. Az meg szinte biztosra vehető, hogy az a bizonyos szolidaritási alap, amiről a ciprusi parlament ma este fog szavazni, nem lesz elegendő a trojka számára. Maradna tehát mint alternatíva egy olyan orosz különbejáratú „segély”, amely nem növelné Ciprus államadósságát, vagyis nem hitelként folyósítanák. Ennek viszont Oroszország ugyanúgy megkérné az árát, mint ahogy az eurón kívülre került Ciprusnak meg fogja kérni.

Frissítés 1. (2013. 03. 21. 22:37)

Az Economist most megjelent új száma (a címlapja nem rossz) természetesen vezető helyen foglalkozik Ciprussal. Pontosan abból a szempontból, amit fentebb vázoltam: „A legrosszabb az lenne, ha Ciprust hagynák kisodródni. Az katasztrofális volna a sziget számára. És az euróövezet nagyon téved, ha azt hiszi, hogy Ciprus elég kicsi ahhoz, hogy nyugodtan el lehessen engedni. A valuta jó hírneve abból adódik, hogy maradandó. 

Az oroszokra hagyni Ciprus megmentését, hagyva, hogy ők tőkésítsék fel a bankjait és rátegyék a kezüket a gázlelőhelyek egy részére, válasz a kérdésre, de nem a legjobb válasz. Bármilyen körülményesnek tűnik is az a politika, amely a német adófizetők pénzét használná arra, hogy az orosz betéteseket kihúzzák a csávából,  egy olyan megállapodás, amely Ciprust méginkább egy orosz alkirálysággá tenné, nagyon természetellens megoldás volna. Sokkal jobb volna egy új megállapodás az eurózónával.”

Nos, a németek szempontjából pontosan az a természetellens, hogy az ő bőrükön túlságosan sokat kockáztató partnereiket nekik kell megmenteniük a csődtől. Az ilyenektől inkább meg akarnak szabadulni. Ez vezeti őket, nem valami mélyenszántó geopolitikai számítás, amikor nem fontolgatják, mi lesz Ciprussal, ha magára hagyják. A német politikai és médiaelitből ez a fajta gondolkodás majdnem teljesen kiveszett. (Kivételek persze ott is vannak. Lásd pl. a Schröder volt kancellár által keresztülvitt „északi áramlat”-ot, vagy ezt a geopolitika visszatéréséről értekező kiváló tanulmányt.) 

De sokkal érdekesebb lesz majd az európai helyzet, ha a németek előbb-utóbb majd felfedezik, hogy az euróval, és egyáltalán az Európai Unió jövőjével kapcsolatos döntéseiknek nemcsak belpolitikai, hanem igazi geopolitikai dimenziója is van, és a „páneurópai liberalizmus” szóvirágai helyett majd el kell sajátítaniuk a szűkebb mag-Európa érdekei által diktált politikai realizmus szemlélet- és beszédmódját, amely többek között az oroszok délkelet-európai és közel-keleti érdekeivel is számol.

Ami pedig az angolokat illeti, most legalább kezdik majd megérteni, hogy nem lehet egyszerre elegánsan távol maradni az euróövezettől, és egyáltalán távolodni az Európai Uniótól és ugyanakkor beleszólni abba, hogy az igazán érintettek milyen politikát folytassanak. Más kérdés, hogy nekik Ciprussal kapcsolatban az ott élő több tízezer brit polgár (katonai személyzet és nyugdíjasok) veszélybe került betétjeinek a sorsa sem lehet közömbös.

 

 

воспаление десен лечение
взыскание задолженности
www.smartum.by